Vendég Isten Asztalánál

A társadalmi rendszerünk hibái 1.rész

Mi a mai társadalmi rendszerünk problémája? Miben kellene változnia a közösségeknek, a családoknak, és a legfelsőbb vezetőknek?
A társadalom legfőbb problémája, az önzés, a saját érdekek előtérbe helyezése, és elsősorban az értékrend teljes felborítása. Nincs morál, nincs erkölcs, és nincs hajlandóság a jóra. Elfogyott az ember az Istene szemébe. Elfogyott, és maga körül olyan vermet alkotott, amibe saját maga esett bele. Az ember saját maga alkotta csapdájába esett, azáltal, hogy elhagyta az Istent, és elsősorban elhagyta saját magát is. Annyira megfertőzte a társadalmat a magány, a kirekesztettség, a gőg, a saját törvénye által, a javak birtoklása. Elkanyarodott az ember a jó útról, letért egy olyan keskeny rögös sűrű setét indákkal átszőtt sátáni útra, amely fogságból visszatérni önerejéből az isteni útra nincs elehetősége, ereje, módja. Nincs lehetősége már az embernek, hogy önerőből visszafordítsa azokat a elhibázott döntéseket, tetteket, amiket a környezetével, a családjában, a barátai körében cselekedett, és hiába a megbánás világossága, nem lehet már helyrehozni, ami elromlott.Azt kérdezted, hogy mi romlott el. Erre szomorúan azt kell mondanom, hogy minden. Az ember kiszabadult az édenkertből, és egyenesen a sátán kezére került. A paradicsomi állapot egy lehetőség volt az ember számára, hogy minden élhető dolgot Isten gondoskodása alatt megkaphatott volna, de az ember ön érdekből, kíváncsiságból, dacból mégis a sátánnak hitt, és nem tudott ellenállni a kísértésnek. Ez a kísértés pedig, a mai napig fennáll, és a sátán minden egyes embert évezredek óta nem engedi ki a karmai közül. A mostani világban a legnagyobb probléma abból adódik, hogy az ember nem képes jót cselekedni érdek nélkül. Minden az érdekek mentén zajlik, amit a sátán irányít, és az ember gyarlóságból, hitetlenkedésből, és a reménylett javak megszerzésének okán, nem képes az önálló gondolkodásra, mert az egója nem engedi a lélek hangjait felszínre hozni. Annyira elhatalmasodott már a sátán üvöltő, és pusztító hangja az ember agyában, hogy a csendes, élhetőbb eséllyel kiáltózó saját lelkét, már nem hallja meg az ember. A társadalom, a pénz, a hatalom, és az erőszak áldozata. Ez a három együttesen alkotja az ördög bilincsét. Mind a három fogalom rettentően dühítő erővel bír az Isten szívében. Isten, amit most lát és tapasztal az emberi társadalomban, mély fájdalmat okoz neki.  Tenni ellene csak úgy tud, hogy lámpást gyújt olyan emberek szívében, akikben még az ördög teljes mértékig nem uralkodott el, és van egy kis helye a szívben az Istennek. Isten ezeket az embereket használja fel arra, hogy a rossz ellen, a háborúk ellen, az erőszak ellen, fel tudja nyitni az emberek szemét és egy igaz utat tudjon mutatni. De kevés ez az embertípus, és sok az erőszak embere, és még több az erőszak áldozata. Kevés az az ember, aki hajlandó lemondani az érdekekről, és képes arra, hogy ebben a felgyorsult lélek nélküli társadalomban, egy kis fényt vigyen a sötétségbe. Sok ilyen kis lámpást kellene gyújtani, mert ha egyre több ilyen lámpás gyulladna fel, akkor egy bizonyos idő után eltűnne a sötétség és a fényesség megmutatná a helyes irányt.A társadalom züllött, és velejéig romlott. Ha szét nézel a nagyvilágban, háborgó erőszakot, éhséget, elégedetlenséget, hazugságokat, fél információkat, és hatalmi harcokat lehet látni. A világ vezetői teljes mértékben a pénz, és a fegyverkezés köré csoportosítja a hatalmi játékait, és ezáltal a társadalom szintén ezen irányítás alatt dolgozik, és a kisemberig visszamenőleg elhiszi az ember, hogy ez a helyes út. Az isteni fényesség tündöklése egyre kisebb lánggal ég, és nem lehet biztos az ember abban, hogy ezt egy tábortűz izzó fényévé meg lehet e változtatni még. Az emberekből, ez a társadalmi rend kiölte az isteni irgalmasságot, és kiölte az emberből a reményt. A mostani ember már nem küzd, hanem védekezve kapálódzik a saját vermében, feladta az Istennel való kapcsolatát, és igába hajtotta magát a sátáni ekébe. Ez az eke viszont, a rossz földben, belecsorbult eke éllel, ki hántolja a földből az értékes magokat, amelyik új, és szép világot hoznának, ha a sátán földművelése nem pusztítaná el ezeket az igaz hajtásokat. És itt van a lényeg, hogy az ember azt hiszi, hogy az ekéjével helyesen műveli a földjét, de a föld, mégsem ad neki sem megnyugvást, sem termést az izzasztó a munkája után. Mert a sátán tudja, hogy mit kell megszüntetnie, és kiirtania az emberi szívből ahhoz, hogy még esélye se legyen meglátnia az embernek a friss tiszta gyümölcsöt termő hajtásokat. Azonban az esély, az mindig esély marad, így a termőföldben is nem minden termő mag válik áldozatul a sátán mesterkedéseinek. Mindig lehet hibát találni a sátán munkájában. Ha az ember elég rest, és résen van, figyel önmagára, és a szántó-vetést nemcsak gépiesen végzi, hanem gondozni is tudja a termését és ki tudja belőle gazolni a rossz szúró töviseket, ha csak két olyan hajtást talál a mezőn, amiből meglátja a bimbózó lehetőséget, akkor meg tudja menteni az ember a saját lelkét. És ha már nagyon sok bimbózó termése növekszik, akkor azokból a termésekből adakozhat is A környezetének, szeretteinek, és adhat magokat is nekik, amiket elültetve, nekik is lesz esélyük a sátán karmáiból kikerülni. Ilyen egyszerű kicsi dolgok tennék helyre a világ dolgait. Mert az újonnan ültetett termésben nemcsak a lehetőség, hanem a reményt is sarjad és élelmet, megélhetést is tud biztosítani. Mindenkinek meg kellene elégetni azzal, ami megterem a földjén Ha fölöslege támad, akkor ezt nem önmagának kellene megtartania, hanem a rászorulókat segíteni.Tehát a kérdésedre az a válaszom, hogy a legelején kellene megváltoztatni a világot, és visszafordítani a társadalmat arra a szintre, amivel kezdte az ember a paradicsomi kiűzetése után, vagyis a munkával, a földműveléssel az elburjánzott hamis illúziók mentén elhatalmasodott erőszakosan növekvő, szúró, és ártalmas gazokat ki irtva, és a felgyülemlett javakat egyenlően szétosztva, visszatérni az egyenlőséghez. Mert minden ember egyenlő, és egyenlő erővel kell, hogy rendelkezzen, a társadalomban és egyenlőséget kellene hirdetni a vezetőknek is. Nincs te meg én, hanem mi vagyunk, nincs rosszabb vagy jobb, hanem mi vagyunk, nincs szegény és gazdag, hanem egyenlők vagyunk, nincs háború és béke, hanem egységben vagyunk. Nem vagy szebb és csúnyább, hanem Isten teremtményei vagyunk. Egyenlők vagyunk, mert Isten teremtményei vagyunk, egyenlő eséllyel, és egy azon lélekkel rendelkezünk, mert minden emberben Isten lelke munkálkodik. Ezt az egyenlőséget kellene visszaszereznie a társadalmatoknak, és akkor rendben művelheti mindenki a saját földjét, az Istennel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.