Vendég Isten Asztalánál

A társadalmi rendszerünk hibái 2. rész

Hogyan kellene új termőföldre szert tenni, és új magokat gyűjteni? Honnan kell beszerezni olyan magokat, amik biztos, hogy megfogannak a friss földben?
Mindenekelőtt, a szívet kell megtisztítani. El kell határozni, hogy Isten útját követed ezentúl. Meg kell kapnod a megbánó tetteid után a megváltás kegyelmét. Először Isten azt kéri tőled, hogy tisztítsd meg a szívedet, és hozd Isten elé a megbánás gyümölcseit. A megbánás gyümölcsei pedig, azok a tettek, amiket akkor hajtasz végre, mielőtt az oltár elé lépsz. Nézz szét magad körül, hogy kinek és mivel nehezítetted meg az életét, esetleg bántottál e valakit. Ha látod ezeket a hibáidat, akkor menj oda ahhoz az emberhez, akinek valamiféle kárt okoztál, úgy testileg úgy lelkileg, úgy anyagilag, és kérd a bocsánatát. Ha módodban áll, és tartozol neki, akkor azt add meg. A tartozás nemcsak anyagi vonatkozásban értem, hanem lelki okok is vannak, ha elvettél valami olyasmit tőle ami neki fontos volt az életében, akkor azt haladéktalanul szolgáltasd neki vissza. Miután ezeket az adósságokat visszaadtad, és teljes szíveddel megbántad a bűneidet, akkor Isten elé léphetsz, és kérheted tőle a bűnbocsánatot, és a megbánás gyümölcseit. Ezek a gyümölcsök, a kegyelmi ajándékok az életedre. Ha elhatároztad, hogy nem követsz el több bűnt, és tisztán becsületesen a másik érdekeit, a te saját érdekeid elé állítod. Elhatározod, hogy ezentúl a kegyelem békessége által Isten munkálkodását elfogadod a lelkedben, és minden nap ezeket a kegyelmi ajándékokat úgy használod fel az életedben, hogy ezt másoknak hasznára váljon, akkor Isten el fog vezetni téged a jó termő földhöz úgy, ahogy Ábrahámot is elvezette az ígéret földjére. Minden embernek Isten ígért egy ígéret földet. Tehát, minden embernek van földje, amit művelhet, és szabad választást adott ahhoz, hogy hagyja e Istent a földművelésben segédkezni, és az új magokat begyűjteni. Az új magok, pedig a becsületes munkával, a tisztességes emberi hozzáállással, a mások javait nem sóvárgó gondolatokkal, a becsületességgel, és az egyszerűség egyszerűségével okán bújik elő a földből, és Istennek tetsző életmóddal tudja az ember learatni a  magból felcseperedett termést. A termést pedig, az embernek őriznie kell, és csak annyit szabad meghagyni magának, amennyi szükséges. A termés pedig, a szív szükségletei, és a romlásba hajszolt világ új esélyei. Az új világ megvédése pedig, nem a termőföldek háborúja, vagyis nem a szív háborúja, hanem a termőföldek egyesítése és együttes megművelése fogja alkotni. A háború csak rombol, és minden egyes termőföldet elpusztítja, letarolja A háború a termést lerombolja, ami az emberi szívben kialakult, és a pusztítás mindig vissza nem állítható állapotot eredményez. Minden embernek megadatott a saját termőföldjét meg művelni, és minden egyes embernek adott az Isten magokat, hogy elültesse. A magokat viszont az ember, elvesztette, de isten esélyt is adott arra, hogyha az ember elfogadja a megbánás gyümölcseit, akkor ezek a kegyelmi ajándékok újra a termőföldbe kerülés után, gyümölcsöt termeljenek. Nem győzöm hangsúlyozni azt, hogyha minden ember eljutna erre a szintre, akkor megszűnne a háború, és újra az áldott béke, és a kegyelemben gazdag terményt betakaríthatná az ember a szív csűrjeibe. Ahonnan a megmaradt felesleget osztogathatná azoknak, akik a kegyelmi ajándékokat áhítják, és azoknak, akik a bűnt választották, megmutatná a megvilágosult lélek a helyes irányt. Az ilyen lelkek alkotják az Isten lámpásait a termőföldek felett. Ezek a lámpások a béke lámpásai lehetnének. A béke pedig a termőföldek felett összefonódva alkothatná meg az emberi társadalomban az Isten kegyelmét. Ez a kegyelem pedig, a paradicsomi állapot visszaállítását eredményezné.  Azonban azért mondom ezt feltételes módban, mert ezt a filozófiát az ember már nem tudja el és befogadni. Mint már utaltam rá, az embert annyira megfertőzte a sötétség, a hatalom és az erőszak, hogy ezek a kis lámpások nem győzik a fényt fenntartani és egyesíteni. Félre ne értsd, Istennek van elég fénye a sötétség felett, de amíg az ember a saját termőföldjében, csak gaz és dudva nő, mert nincs is rá igénye a megművelésre sem, addig ezek a kis isteni lámpások elnyomás alatt állnak a sátán pusztításának. A megbánás gyümölcseit a sátán elvette az embertől, és titkos helyen őrzi, bemocskolta az emberi szívet, hogy véletlenül se bukkanjon rá. Viszont ezek a kis lámpások akik Isten fényét őrzik, ezek meg tudják mutatni az elrejtett magokat a fényükkel, és ha megtalálja az ember, akkor részese lehet az Isten kegyelmi ajándékaira.Szóval, ezek a kis lámpások jelentik az embernek a túlélését, és a reménységét a sötétséggel szemben. Viszont az emberi társadalom vezetőinek nem ez az érdeke, hogy ezek a kis lámpások égjenek, mivel hatalmi harcot vívnak egymással, és ezek a hatalmi harcok befolyásoltak, és hamis erők szerint működnek, az érdekek mentén. Ezért a hatalmi vezetőknek nem nyílik meg a szívük ezeknek a kis lámpások fényei láttán. A kisember mindig többet tehet a társadalomért, mert ha mindenki a saját portáján sepregetne csak, a saját termőföldjét művelné csak, akkor a világban béke és csend lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.