Vendég Isten Asztalánál

A világ szívében ott munkálkodik az isteni megváltás

Ebben a megátalkodott világban, hogyan lehet azt elérni, hogy ott legyen Isten minden nap, minden percben az Isten. Nem lehet a mostani világban szerintem úgy élni, hogy ne érvényesítse az ember azokat a dolgokat, amik az előre haladását segítik. Nem lehet úgy élni ebben a világban, hogy az ember ne az egóját használja.


Elbukott a szeretet, és elbukott az a vágy az emberek szívében, ami ahhoz kell, hogy Istennel járjanak, hogy közel legyenek Istenhez, hogy lerakják az életüket Isten tenyerébe, és úgy éljenek, hogy a szeretet meglegyen az életünkben. A szeretettel minden ember sáfárkodik, hol így hol úgy, nincs szeretet, ami tiszta, ami becsületes, ami nem ármánykodik, ami megvédi az embert azoktól a dolgoktól, amik ebben a világban zajlanak. Ez egy bűnös világ, megfertőződött már a bűntől minden olyan dologtól az ember, ami koszos és büdös. Koszos és büdös az ember, úgy kívül úgy belül. Megkeseredett és már nem érzi Isten közelségét és mivel nem érzi, ezért nem is tudja, hogy mit tehetne, ha Istent választaná, és így kegyelemben részesülhetne. Nincs elegendő szív az emberben ahhoz, hogy Istent felismerje és kövesse. Az ember gyáva, gyáva önmagával szemben is. Nem ismeri be a hibáit, és nem gondolkodik el önmagán, és nem gondolkodik el a lehetőségről sem, amit Isten nyújtana neki.Isten arra vár, hogy az ember letisztuljon, a bűneit hátrahagyva oda forduljon a reményhez. Nincs remény Isten nélkül, nincs az embernek semmiféle esélye ahhoz, hogy magával békében élhessen, és a családtagjai, környezete szívébe elvigye azt a lehetőséget, hogy Isten mellé álljon. Az ember gonosz, bele költözött az emberi szívekbe a sátán, aki pusztít, aki azt akarja, hogy az ember ne győzzön, mert az ember, amikor megteremtődött, győztesként teremtődött meg. Minden ember a földön győztesként született le, mivel Isten az embert saját képmására teremtette meg. Tehát, ugyanolyan teremtő erővel, és ugyanolyan tiszta szívvel teremtette meg Isten az embert, mint ő maga. Azonban az édenkertben bűnbe esett az ember a sátán miatt, és így beköltözött az emberi szívekbe a bűn. Nem lehet már bűntelenül élni az embernek, de Isten mégis egy megbocsátó, egy jóságos Isten maradt, aki meg tudja mégis mutatni az embernek az igazi útját és az igazi beteljesülést, ami elvezetné az embert a jobb életre, az élhetőbb életre, egy boldogabb lelki nyugalmat adó, egészséges és kiegyensúlyozott életet nyújtó reményhez. Mert a jobb élet ígérete, a reményhez kapcsolódik. Ha az emberben nincs meg a remény, vagyis nem tud, vagy nem akar reménykedni, akkor ott Isten nem tud segíteni. A reményt kioltani csak a sátán, és csak az emberi ego tudja, ami az embert betegségbe, romlásba, pusztulásba vezeti. Van olyan életkörülmény, amikor az ember már nem reménykedik. Az ilyen életkörülmény már nem az isteni gondoskodást, féltést tükrözi, hanem ez az ember, aki ezt érzi, az elengedte Istennek a kezét, azt a kezet, ami reményt adhatna, ami kihúzhatná a gödörből, ami megvédheti. Isten nem tud minden embert megvédeni, nem tud minden ember lelkében önazonosságot, békét, jólétet és reményt hozni. Az ember választhat jó és rossz között, ha az ember jól választott, akkor láthatja, érezheti Isten kegyelmét, de ha rosszul választ és az egóját választja és a sátán visszataszító romlásba torkolló erőit választja, akkor a remény, nem csillan fel többé az égbolton.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.