Vendég Isten Asztalánál

Az egységbe állás bátorsága

Mondj pár szót az egységbe állás bátorságáról. Hogyan kell bátornak lenni, és egyáltalán, mi is az a bátorság?


A földön valaha élt legbátrabb ember, az maga az Isten fia, volt Jézus Krisztus. A bátorságát mindig is csodálták, mivel az életével fizetett az emberiség javára. A bűntől való félelme volt a legnagyobb bátorsága. Mert a félelem, az emberek között az ismeretlen miatt, és a bűnök elkövetése okán, ott lebegett Jézus körül. Mégis felvállalta az emberek bűneit, az életével fizetett értük. Jézus, ugyanúgy ember volt, ugyanolyan problémákkal kellett megküzdenie, és valóban ő is néha gyávaságból, néha félelemből, elmenekült volna a rábízott isteni feladattól. De ő hű maradt az ígéretéhez, amit egyedül Istennek ígért, és legyőzve a félelmét, az utolsó estén amikor  imádkozott az Úrhoz, és tudta, hogy mi vár rá, hogy eljön érte Júdás a katonákkal, bátran adta oda magát. Legnagyobb bátorság példája volt ő, mert pontosan tudta, hogy mi vár rá, milyen megpróbáltatások és gyalázkodások mentén fogja cipelni a Golgotára a keresztet. A keresztet cipelve, végig az emberekhez imádkozott, akik az út mentén gyalázkodó szavakat üvöltöttek rá, és a nagy tömegben csak némely emberek értették, hogy valójában az ő bűneiket viszi a hátán, és az ő bűnük súlya alatt rogyik össze. Bátor volt és alázatos. Egyedül volt a tömeggel szemben, de mégis ő sokkal többet ért, mert Isten fia volt, és Isten odaadta neki a feltétel nélküli elfogadást, és a feltétel nélküli bátorságot. Hitt Istenben, és hitt abban, hogy amit cselekszik az jó. Nem próbált ki fordulni a felelősség alól, nem próbált meg mást cselekedni, amiről azt gondolta volna, hogy könnyebb, hogy megúszhatóbb, hanem önzetlenül tette a kötelességét, és egyszer sem fordult meg a fejében, hogy hiába teszi azt, amit tesz.És itt van a különbség. Nagyon sok ember gondolja azt magáról, hogy ő bátor. Elhatározva, hogy amit kigondolt, azt tűzön-vízen át végig viszi, de már az első akadálynál elbizonytalanodik, és az akadályt látva feladja a küzdelmet, mert arra gondol, hogy mindez hiábavaló. A bátorság sosem hiábavaló. A bátorság, egy nagyfokú önismeret, és egy nagyfokú tenni akarás a jóért. Akkor mondjuk valakiről, hogy bátor, ha látjuk a tetteit, ha látjuk azt, hogy a legelveszettebb szituációk mellé is odaáll, és a leg eredménytelennek látszó helyzetből is jót tud kihozni. Általában ez a magatartás, csodálkozással tölti el azokat az embereket, akik látják a csodát művelő egyént. Pedig csak egy titkuk van a csodatevőknek, a bátorság embereinek, az pedig a hit. Nem lehet bátornak lenni a hit nélkül. Hinni kell a jóban, és hinni kell a bátorságban is. A bátorság elvakítja a félelmet. Ha jót cselekszel, bátran beállsz a sorba, ott ahol szükség van rád, akkor biztos nem veszíted el a hitedet, és a hited pedig hozzásegít ahhoz, hogy ne lásd meg az akadályok veszélyességét, hanem inkább bátran bele vágsz a csatába.Jézus a legnagyobb harcos volt a földön. Vannak követői, akiktől lehet tanulni hitet is és bátorságot is. De a legnagyobb tanító az maga isten. Ha bátor akarsz lenni, akkor először nyisd ki a szívedet Isten felé, másodszor lásd meg, hogy milyen feladatok vannak, vagyis hol tudsz segíteni, hol van a legnagyobb szükség rád, és állj be a harcba. Gyakorolj hitet amellett, ahová betársultál tedd magadévá az ügyet, állj mellé, és határozd el is magadat a végsőkig mellette. Mert az elhatározás, és az elszántság, a bátorság előfutárai. Nem tudsz bátor lenni, kemény elhatározás, és határozott elszántság nélkül. Égnie kell a szívedben a lángnak, úgy mint az olimpiai láng a sportolóknál. Tűzbe kell hozni a bátorságodat, a nélkül nem működik a hited. El kell hinned a győzelmedet. A csatában mindenki győzni akar, de csak egy győzhet, mint a sportolóknál. Százan indulnak el ugyanazon a rajton, de csak egy győzhet a célnál. Mindenki szemében a dobogó első fokának a lángja villan fel a rajtnál, a küzdelemben pedig csak az győz, akinek a legnagyobb hite van. Mindegy, hogy honnan jöttél, mi az elő életed, mindegy hogy hány éves vagy, hogy mit tanultál, hogy mit tudsz, csak egy számít a csatában vagy a sportolóknál a pályán, az pedig az, hogy hogyan tudsz elszántan küzdeni a hiteddel, kardot kivonva bátran megküzdeni az előtted álló akadályokkal, hogy a végén győztes legyél. A bátorság azonban nem fegyver. A bátorságot csak a jóság tudja felizzítani, beindítani a szívben. Ha azt tapasztalod a csatatéren hogy csak ölni, rabolni és fosztogatni tudsz, akkor az nem a bátorságról szól, hanem a félelemről, a gyávaságról, és a haszonlesésről. Ilyenkor nem hit van benned, hanem hitványság. Ennek a hitványságnak a táptalaja pedig a bűn, amiért Jézus meghalt a kereszten. Ezért van az embereknek nagyon nagy felelőssége abban, hogy a hit és a bátorság megmaradjon a krisztusi fényben, és a hitványságot el lehessen taposni a bátor, győzni akaró jóságos istenhittel.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.