Vendég Isten Asztalánál

Hogyan kell(ene) hinni?

Hogyan kell(ene) elhinni, hogy létezik Isten?


Először is el kell dönteni, hogy akarsz e egyáltalán hinni. Ez nagyon fontos, ez az első lépés. Hinni nem kell, csak lehet. Választhatod az egódat is, az azonban nem fog békét okozni neked. Tehát a hit alapja egy döntés. Ha eldöntötted, hogy meg akarod szerezni a hitet, onnan kezdve el kezd Isten munkálkodni benned. Ehhez még a szeretet kell, hogy meglegyen benned. Mert a hit második alapja a szeretet megléte. Ha nem szeretsz, akkor nincs benned Isten sem. A szeretet az az energia, ami utat nyit a létezéshez. Tehát döntés és szeretet. Szeresd magadat, szeresd az Istenedet. Ismerd meg magadat, ismerd meg az Istent. A megismerés ugyancsak egy sarokkő. Meg kell ismerned magadat ahhoz, hogy szeretni tudj. Milyen vagyok? Milyen a lelkem? Mire van szükségem ahhoz, hogy szerethessem magamat és felebarátomat. Ebben hogyan tudok fejlődni? Ehhez hogyan tud nekem az Isten segíteni?Ne feledd, az Isten a szeretet. Tehát ha magadat fürkészve a szeretetre áhítozol, ott már Isten munkálkodik benned, vagyis létrejött a kapocs köztetek. És ez a kapocs fogja beléd táplálni a létezést. Isten a kereső embert mindig megsegíti, felemeli. Ő látja, hogy a szeretetet keresed, és ő nem fog cserbenhagyni, mert a keresésre válaszol mindig. Nincs olyan megkeresés számára, nincs olyan szeretetéhség, amire ő ne válaszolna és erősítene meg téged. Ha érzed a válaszát a lelkedben, akkor ott van a hited. Mert ha megérzed, megérted a választ, és nem rohansz el mellette, ha észreveszed a választ, akkor ott van a kapocs, és megszületik a hited.A hitet mindig folyamatosan táplálnod kell imával, beszélgetésekkel. Imádkozz sokat, szólj a lelkeddel Istenhez. Kérd, hogy erősítsen meg téged az elhatározásban, és kérd azt, hogy segítsen annak érdekében, hogy ne lankadjon ez az elhatározás.  Keresd azok társaságát, akik szintén keresik a melegséget, nyugalmat árasztó létezést. Tedd le a felesleges terheket, szelektálj. Mire nincs többé szükséged, vagyis miket dobsz ki az utazós táskádból, hogy a helyére beférjen a hited. Vedd észre Isten feléd nyújtott kezét, fogd meg, és így meglesz a kapocs köztetek és többé sohasem leszel egyedül és nem fogod érezni a szeretetnek a hiányát. Ha hozzá intézed a lelked fohászát, és hallgatsz a lelkedre, ha kész vagy arra, hogy innentől kezdve Istennel mész az utadon tovább, akkor minden egy csapásra meg fog változni az életedben, még magad sem tudod elképzelni, hogy mennyire csodásan. Egyet azonban nem szabad elfelejtened: Isten soha nem ereszti el a te kezedet az övétől, de az ember elköveti azt a hibát, hogy elereszti, amikor úgy gondolja, hogy olyan jól mennek a dolgok, hogy már maga is meg tudja oldani. Ha elereszted az óvó kezét, onnantól mély zuhanás a sötétségbe.
Hogyan gyakorolhatja az ember az életében a teremtést? Milyen eszközök mentén lehet teremtenie az embernek?
Ezt nem könnyű elmagyaráznom, mert mondhatnám azt, hogy idegen téma az embernek, mivel már nem is emlékszik arra, hogy egykor birtokában volt ennek a tudásnak.Valójában a teremtés ott kezdődik, mikor kigondolsz valamit, ami annyira jó lenne, ha meglenne neked. Ez lehet egy tárgy, egy személy, egy érzés…stb. A lényeg az, hogy megfogant a gondolata, hogy jó lenne, ha lenne. Ilyenkor vagy sóvárogsz tovább, vagy nekilátsz hogy megteremtsed magadnak a vágyott dolgot, érzést, vagy megkeresd a megálmodott társadat. Érzés-gondolat-cselekvés. Ez a teremtés maga. Azonban van egy lényeges különbség az emberi és Isteni teremtés között. Az, hogy a lélek, ami benned van, az isteni és így soha nem adja fel a teremtést, csak te. Csak az ember kishitű egója képes arra, hogy legyintsen és feladja, és elkullogjon a sátán kárörvendő karjaiba. A teremtésed a hited szerint működik. A teremtésed a szíved szerint működik. A teremtésedet az egód tudja befolyásolni, megingatni, elbizonytalanítani, de megszüntetni azt ami isteni, azt soha sem fogja tudni. És itt jön az, hogy az ember nem tudja a mostani világban ezt szétválasztani, mivel mindent rombol, zúzz maga körül, a kiégett akarnok egojával.Az isteni teremtésedet legjobban akkor tudod gyakorolni, mikor segítened kell(ene) másokon, vagy a bajban Te magad kéred az Istent, hogy segítsen az embernek, akit baj ért. Először a másokra kivetített szeretetedet kell megtanulnod elhinned, gyakorolnod, fejlesztened. Mások megsegítésével leszel erős, mert aki ad, az kap százszorosan Istentől. Először tanuljon meg minden ember teremni szeretetet, odaadást, csak úgy… nem várva cserébe semmit. Ha igy tennétek, akkor teremtenétek egy jó adag ingyen szeretetet, ölelést, örömöt, és hálát hogy segithettél, vagy segítettek neked. Ilyenkor mondja az ember, hogy Istennek hála. Bizony, Isten mindenütt ott van, és minden jóra amit kigondol az ember, arra őt fel lehet használni. Így lehetséges a teremtés, először adj, hogy kaphass. Először vezekelj, cseréld le a lelked kopott ruháját. Járj a fényben, szeresd a felebarátodat, az ellenségedet, a morcos- bunkó embert a metrón, ne lögd vissza, aki meglökött a járdán, hazaérve ne legyél ideges, indulatokkal felhevülten könnyelmű a gyerekeddel vagy a pároddal. Nyugi ember! Hányszor ott van a kapaszkodó, hányszor akart már Isten kihúzni a bajból, problémákból, de nem megy, ha te nem akarod, ha nem teremtesz magadban új szívet. Ha nincs benned akarat, ha nincs benned a jóra való igény, ha nem akarsz Istenhez fordulni, ha tudatosan ellenállsz a jeleknek, ha inkább vakon hadakozol a saját jól bevált démonjaiddal, ha macska-egér táncot akarsz egész életedben lejteni, akkor megsúgom: soha nem leszel képes a teremtésre. Miért?! Mert ha most ilyen életet élsz, akkor ezt a kérdést fel rakod, ugye? Nem érted, nem is gondolkodtál már el ezeken, ugye? Neked jó így is, minek teremtsek, ez egy nagy hülyeség…stb.
Hát igen, erre mondtam az elején, hogy az embernek ez nagyon idegen….elveszett a sok bába között az ember-gyerek. Egy bába van: Isten. Isten tud téged megtanítani a teremtésre. Benned van, a lelkedben, ezzel születtél le a földre.Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem valami olyasmi, amit tanfolyamon megtanulható. A teremtést, szeretni kell megtanulni, be kell hívni az emberi szívbe, rá kell hangolódni azzal, hogy adsz, azzal hogy önazonos vagy, hogy önzetlen vagy mások felé, hogy szeretsz mindenkit, hogy segítesz ahol kell, és nem löksz félre senkit. Mert ha így teszel, akkor elkezdődik begyógyulni az a sok seb, sértettség, önámítás, hazugság ami az eddigi életed gyümölcsei, és elkezdődik valami új, ami Isteni erőkkel bír….Ez az új erő, ez az isteni energia fog neked segíteni abban, hogy visszanyerd a teremtő erődet.A teremtést ne úgy képzeld el, hogy amint Isten megteremtette a világot, majd te is teremtesz egyet. Hanem, a szűkebb-tágabb kapcsolataidban, életkörülményeidben lesznek változások, amik ha egyre több és többeknél mennek végbe hasonlóan a világban a pozitiv változások, akkor egyre több helyen mehetnének végbe csodák, és szállna az emberre az Isten békéjének, egységének teremtő ereje. És bizony a béke benned és körülötted, az egység benned és körülötted, hidd el a legnagyobb teremtő ereje a szeretetnek, ami ha nincs, akkor minden elveszik, ha pedig van, akkor mindenki mosolyog, és mindenki vissza mosolyog.Mosolyogni kell megtanulnod, úgy istenigazából, tisztán, feltétel nélküli. Érted a szót? Feltétel nélkül. Ne várj cserébe semmit, ne vádaskodj annál akinek adtál, és az nem hálálja meg, mert Isten az, aki meghálál minden kedves szót, minden mosolyt amit más arcán fakasztottál. Ha vissza mosolyognak rád, mert te mosolyogtál, ott abban a pillanatban teremtettél egy pillanatnyi örömöt. Talán nem is tudod, hogy a másiknak pont arra a mosolyra volt szüksége. Megteremtetted neki a könnyebbséget, a pillanatában. Teremteni a szeretettel tudsz, ha van benned alázat, tiszta szív és becsület. Ez a három dolog teszi tisztává az embert, ettől vagy önazonos, ettől vagy boldog lélek. Alázattal tudsz a nincstelenhez odafordulni, tiszta szívvel szeretni őt feltétel nélkül, és a becsületeddel tenni érte, felvállalni a kellemetlenséget amit okoz neked egy kérésével, mert megy vele az időd, vagy úgy gondolod, hogy nem is olyan fontosat kért tőled, és inkább nem teszed meg. Jegyezd meg jól, hogy minden kérés, ami feléd irányul, minden egyformán fontos annak aki kérte. Minden embernek a saját jajkiálltása a legfontosabb, így a becsületeddel el kell számolnod, ha nem teszed meg, és nem segítesz annak aki megkért rá. Így működik a világ, adok- kapok. De előbb adni kell, az előbb már utaltam rá. Mert milyen kicsinyes dolog arra várni, hogy adjanak neked, te pedig soha sem adsz, csak elvársz. Nem fognak neked segíteni, ha előbb te nem segítesz. Nem fog Isten sem segíteni neked, ha te előbb nem fordulsz oda hozzá, és nem adod át neki a szívedet. Nem ímmel-ámmal kényszeredetten, legyintve, vagy csak azért, hogy elnyerd a kegyelmét. Isten lát téged, ismeri a szívedet, ismeri a szándékaidat, a vágyaidat, és tudja, hogy mikor vagy hozzá őszinte. Amíg nem hajtod az ölébe a fejed, és nem ajánlod fel magadat neki, hogy: “Uram, tégy velem amit csak akarsz, én elfogadom bármennyire is nehéz lesz, mert a Te utadon, veled akarok ezentúl járni”. Ha nem üres motyogás lesz ez a mondat, akkor Istennel együtt teremtővé tud válni a hited. Azonban, ha csak elmotyogod ezt a mondatot, és aztán mindent úgy teszel, ahogy eddig, ott nem lesz teremtés csak pusztulás. Kemény szavak, de ez így van. Az energia mezők csak úgy működnek, ha olyan tettek, érzések, gondolatok vannak meg benned, amik őszinték, tiszták, igazán szívből, szívhez szólnak. A mai embert annyira félre vezették a sötét erők, annyira uralja az embert a mesterséges egó, hogy nagyon kevesek fogadják be ezeket a tanokat, energiákat. Akik pedig befogadják, nem tudják felhasználni tudatosan. De ha már van befogadás, ott már Isten tud munkálkodni a szeretet energiái mentén, ehhez kell tiszta szívből elmondani az imént említett fohászt. A fohász viszont nem elég. Isten a tettekkel méri az embert. Senki ne mondja, hogy nem tudok jót tenni, senki ne mondja, hogy majd holnap, mert ma annyi a gondom. Minden nap meg kell cselekedni a jót, mert nagyon kevés a munkás és sok az aratnivaló. Nagyon sok ember küzd a szeretetért, csak nézz szét figyelmesen magad körül, és ha sziveddel nézel szét, meglátod a szükséget, akár magadban, akár a körülötted élőkben. Minden lelket várja Isten, hogy haza térjen, és lehetséges, hogy pont te fogod őt egy mosollyal, kedvességgel hazavezetni. Isten látja az ilyen munkásokat és megjutalmazza azokat. Több annak a jutalma, aki megment egy lelket Istennek, mint azt az ember el tudná képzelni. A teremtő erejét adja oda ezeknek a munkásoknak, hogy még több és több gyümölcsöt tudjanak teremni a szeretet oltárán. És mik ezek a gyümölcsök? A lélek és a szív tisztasága, a hit, alázat és a becsület. Vagyis a teremtés maga, amivel megmentheted a saját életedet ha hittel mondod el a fenti fohászt, és ha meghallgatott Isten, akkor a mások életét is megmentheted, tiszta szívűen, becsülettel, alázattal.
Hát ez az, amiről azt mondtam neked, hogy az ember ezt nem tudja megtenni. Azonban vannak egyes kitüntetett emberek, akik meg tudják cselekedni. Nem minden ember vált az egó áldozatává. Hogyan tették?Hisznek Istenben, hisznek a jóban megingadhatalanúl. Ha hited van, akkor mindened megvan, ami ahhoz kell, hogy boldog legyél. A boldogság a lélek dolgaiban mutatkozik meg. Senki nem attól boldog, hogy van pénze, van családja, van barátja…stb. A lélek egy valamitől boldog: Ha van Istene akiben bízhat, akivel tud beszélgetni meghitten, aki vezeti őt. Ezt rombolja le az emberi ego. És a ti világotokban ettől nincs fény, és ettől nincs teremtés és energia. Olyan energiátlanok vagytok, amik betegségekben, háborúkban, természeti katasztrófákban, békétlenségekben, kishitűségekben, elkeseredetségben….stb mutatkozik meg. Pedig egyet kellene tenni, elmondani őszintén a fohászt:”Uram, tégy velem amit csak akarsz, én elfogadom bármennyire is nehéz lesz, mert a Te utadon, veled akarok ezentúl járni”.Minden megoldódna….úgy magadban, mint körülötted. Ha pedig a földön mindenki befogadná a szívébe ezt a fohászt, akkor visszakaphatnátok a teremtés energiáit. Azonban úgy kezdtem, hogy mindenki tud teremteni, mert Isten minden embernek odaadta a teremtés lehetőségét. Tehát így fejezem be: Ha magadban béke, szeretet van, és alázatos szívvel fordulsz mások felé, segítesz ott ahol szükség van, akkor átvállaltál Istentől egy kis teremtést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.