Vendég Isten Asztalánál

Aggódás az élet dolgai miatt.

Természetesen ti emberek csak a látható, tapasztalható rossz miatt aggódtok, ijedtek meg. Ha viszont attól is tartanátok, ami fentről sújtana le rátok, sokkal jobb volna az életetek. Istenfélőkké válhatnátok, és akkor nem kellene aggódnotok, hogy mit egyetek, mit igyatok, mihez kezdjetek, mert a ti Istenetek mindent elrendezne nektek, és helyettetek. Az Ószövetség minden egyes betűje erről szól, erről tanúskodik, hogy akkoriban az embereknek számított Isten haragja, bosszúja, öröme, áldása, kegyelme. Istenfélők voltak. Nem féltek Istenüktől, hanem ezt úgy kell érteni, hogy a kedvébe akartak járni. Minden cselekedetük az Istent szolgálta, és az Isten pedig kinyilatkoztatta magát. Ezért olvasunk a Bibliában oly sok angyali megjelenést, szózatot, küldött megjelenését. Ezeknek az ószövetségi embereknek kapcsolatuk volt az Istenükkel, mert hittek benne, hogy csak az Isten tud jó termést adni, bőséges életet biztosítani számukra. Kapocs volt, élő kapcsolat volt Isten és ember között. Magától értetődő kapcsolat, nem volt kérdés az, hogy Isten nélkül elveszhet minden. Így voltak Istenfélők. Ha hiszel, nem kell aggódnod, hogy mit eszel, vagy iszol, nem kell aggódnod a holnapért, csak azt a csekély dolgot tedd meg, amit kérnek tőled odafentről. Ugye milyen egyszerű?

Jó, de a mai ember ezt már nem tudja megtenni. Annyi minden van, ami miatt szétaggódja magát nap mint nap az ember. Még az álmaiban is aggódik, zaklatott, fáradt, kiégett,…stb. Nem lehet senkinek azt mondani, hogy ne aggódj a holnapért, mert hiszen kell aggódni, hogy miből élünk meg, miből eszünk, iszunk, vagyis miből lesz mindenünk, ami ahhoz kell, hogy fenntartsuk magunkat. Szerintem nem ilyen egyszerű, ahogy te mondod.

Szerinted most éppen mit teszel? Aggódsz. Miért is? Megmondom, a hitetlenkedés vezérel. Mindennek ez az alapja az embereknél. A hitetlenkedésből nagyon nehezen válhat az ember Istenfélővé. De a kezdett mindig a hitetlenkedésből fakad. Hányszor sóhajtozik az ember amikor már úgy érzi, hogy nincs más segítség csak az, ha Isten segítene neki a bajban, ugye? Ezt kellene megfordítanotok a hit erejével. Ezért, Isten először hívja az embert a hitre. Sokkal könnyebb a helyzet, ha már valaki elfogadja a hitet, és rálép arra az útra, hogy hagyja az Istent munkálkodni a szívében. Ha rábízza magát az ember az Istenre és ahhoz kér segítséget, hogy ne kelljen aggódnia, és a válaszul kapott jeleket fel tudja ismerni és ezek mentén próbálna cselekedni, egy kis idő után istenfélővé változhatna, és cselekvővé válhatna a hite ez által. Mit értek ezalatt, hogy cselekvővé válhatna a hite? Az aggódást felválthatná a hite. Nem aggódna ezután, hanem a megoldásokat keresné. Nem sopánkodna ezután, nem sajnálná önmagát, hanem rábízná a vezetést az Istenre, és megcselekedné azokat a dolgokat, amiket az útjába tesz az Isten, hogy centiről centire előrébb jusson, és célt érjen. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy a hit ad a látáshoz is biztosítékot. Ha hiszel, akkor ahhoz is kapsz segítséget, hogy a centiről centire való haladásodat Te cselekedd meg azoknak a jeleknek mentén, amiket az Isten megláttat veled és ezek által előrébb juthatsz. A jeleket csak a hit és az odaadás ereje és elszántsága mentén tudod meglátni, elfogadni, és megérteni. Itt megint belenyilallhat az emberben az aggódás. Azt kérdezik nagyon sokan, mikor ráéreznek arra, hogy segít nekik az Isten valamely bajból kimászni, hogy: „Valóban jó lesz ez nekem? Nem valami más kellene nekem? Mi van, ha nem sikerül?” Ezek visszahúzó erők a hitetlenkedésbe. Bizony emberi aggyal ezeket nagyon nehéz átlátni, megérteni, és megcselekedni. De van az embernek egy lelke, ugye. A lélekre hallgatni is meg kell tanulni. Nem könnyű lerombolni az emberi egót, és felvenni Isten kegyelmét az életünkbe. De ha megtanulsz a lelkedre hallgatni, és a szeretetre bízni magadat, akkor nem fogsz aggódni a holnapért, mert az majd aggódik magáért.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.