Vendég Isten Asztalánál

…mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál…

mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.” (Lk 12,22)

Ezt fejtsd ki nekem.

Ezt nagyon sokan felismerik, elismerik, de mégis igazán nem gondolnak bele a jelentőségébe. Nem lehet mindent alávetni az emberi gondolkodásnak és megcselekedni minden jót az embertársaiddal, ha nincs benned hit és alázat a szeretetre. Megcselekedhetsz sok jót és szépet annak reményében, hogy majd egyszer viszonozzák neked. A jó cselekedete, a szeretettel való segítés, a lélek tápláléka. Ha adsz, akkor, akinek adsz abból, amid van, az a másik ember tápláléka. Ezt értsd átvitt értelemben. Ha neked megadatott már hogy nem aggódsz és cselekvővé változtattad a hitedet, a szeretet munkálkodik benned és talán még azt is felismerted, hogy így könnyebb, teljesebb az életed, akkor el fog jönni az a lelked által fakasztott magasztos érzés, hogy ezt megmutasd, elmondhasd másoknak. Ekkor adsz táplálékot, hajlékot, szeretetet embertársaidnak, magadból, a lelkedből.

„(…)Mert több az élet a tápláléknál” olvassuk. Ezt sok oldalról lehet megmagyarázni.

Mi az élet valójában? A szeretet. Az istenhit. A cselekvő hit.

Mi a táplálék? Amit elfogyasztunk, úgy mint emberi fogyasztásra gondolok, és mint a lelki táplálékra is. A táplálékot elfogyasztjuk, megesszük. Az Isten adja pedig a lelki ízeket. Mi lesz mindezekkel? Egyrészről tudjuk, másrészről pedig a lélek feldolgozza, amit kapott, érzett, és átadja, tovább adja. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy „lelki tápláléklánc” a fennmaradásért. Így építi a lelked, a testedet is, ami több a ruházatnál. A test, a lélek temploma, ami ebből a táplálékláncból tartja fent magát. Miért? Mert ha a lelked beteg, az kihat a testedre is. Ha viszont a lelked mosolyog, boldog, tele van szeretettel, akkor a tested is egészséges, erős. Erről a táplálékláncról szól az egész életed. Szomjúhozod a szeretetet embertársaidtól, kapaszkodsz a másikba, és meghasad a szíved, ha nem vagy ennek a láncnak a részese. Elporlad az ember, ha nincs benne a körforgásban, megbetegszik. Szándékosan mondtam körforgást. Miért? Mert adok és kapok. Mert teszek és adsz. Mert segítek és segítesz. Azonban ez nagyon veszélyes játék. Könnyen átbillenhet önzésbe, elvárásba, haragra, féltékenykedésbe. Ha ez így van, akkor elszakad a „lelki tápláléklánc”. Ekkor jön be az ego, az emberi mulandó gondolatok, az elkorcsosult érték- érzékcsalódások. Ilyenkor betegszel meg, jönnek a testi-lelki bajok, nyúlsz nyugtatókhoz, droghoz, élvezeti cikkekhez, elporlad a tested, felőrlődsz lelkileg és a végén már nem tudtok visszatalálni a szeretethez, és végleg felbomlik az Egység. Ismerős, ugye?

Annyiszor említed az Egység hatalmát, fontosságát, értékét. Mi ez egyáltalán, hol van az igazi, lemásolható Egység? Lemásolható-e az emberek számára valahonnan, vagy már veszett fejsze nyele, már soha sem érthetjük meg, élhetjük át?

Bizony így van. Az emberek elveszítették az Egység képességét. Csak nézz szét magad körül. Tudnál rámutatni valakire, valamire, ami szerinted egyben van? Nem fogsz találni ilyet. Szétbomlott az emberi világ, a pusztulás felé halad. Ahogy mondtad, veszett fejsze nyele. Azonban vannak olyan törekvések, amelyek mentén némelyek megérthetik és megérezhetik az Egység kis darabkáit. De hangsúlyoznom kell, hogy ez már csak kóstoló.

Akkor mi értelme a kóstolónak, ha nem lehet élni vele? Kik ezek a személyek, akik részesülnek még a morzsákból?

Azért csak kóstoló, mert Isten mégsem vetette el azt a tervét, hogy az embereket nem hagyja magára, és kimenti a pusztulásból. Ez a második eljövetelkor következik majd be, és addig meg akarja mutatni az embereknek, hogy nem szűnt meg teljesen a remény, vagyis hogy VAN remény. Ezeket az embereket nevezik majd igaz embereknek, akiket az Isten kitüntet a szeretetével, hogy hirdesse mindenkinek a szabadulás reménységét, hitét.

Az Egységet nem lehet helyhez kötni, úgy magyarázom inkább, hogy ahol energia van, ott van az Egység is, mivel az energia az Egységből táplálkozik. Nézd meg a természetet, az állatokat, ha kimész az erdőbe érezheted, hogy mennyivel tisztább a levegő, hogy az állatok milyen összhangban élnek a természettel, mert ők az energia részesei. Az embereknek nagyon kevés az energiahordozójuk, mert elkorcsosultak azok az érzékszervei, amikkel foghatná a hullámokat. Az erdőben az emberek mindig azt mondják egymásnak, hogy „szippants nagyokat, érzed?”, és ámulatba esnek. Igen, a tisztaságtól, ami a levegőt is áthatja energiával, attól el is lehet varázsolódni, és egy pillanatra alászállnak az emberre az Egység morzsái. Igen, amikor tisztaságot érzel, amit nem tudsz megmagyarázni, hogy honnan jött, az az Egység morzsája.

Lesznek, és mindig is voltak olyan emberek, akik bár köztetek élnek, a fény hordozói, az Egység munkásai. A fénymunkások. Így nevezik azokat a lelkeket, akik hordozzák még az energiát, benne élnek az Egységbe, és az a feladatuk, hogy megismertessék az emberi világgal a reményt, hogy nem veszendő az élet. Nem lehet felismerni őket, csak ha nem csupán egy futó pillantást vetsz rá, hanem megállsz vele szemben és a szemébe, lelkébe nézel, ahol megláthatod az Egységet. Ha lehetőséged van meglátni a fényt, akkor nem fogod elhagyni, mert lesz reménye, értelme az életednek, hisz megérted, hogy nem fogsz elveszni, meghalni. Több az élet a halálnál.

Ezt mondd még, olyan jó elhinni, vagyis annyira jó lenne, ha tudnám…

Valahol minden ember reménykedik ebben, hisz nem képes, vagy nem akarja azt befogadni, hogy meghal, és soha nem él még egyszer, vagy százszor, vagy ahányszor akar. Mindig azt mondjátok, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztétek, hogy „majd a következő életemben”. Ugye, ismerős? Hát elmondanám, hogy van következő élet, egy örök élet, ahol ott van az Egység, és ott fognak élni mindazok, akik a földi életben belenéztek egy fénymunkás szemébe, és elhitték mindazt, amit ott láttak benne, és az intelmek mentén cselekedtek, éltek. Van élet a halál után, de nem úgy, ahogy ti azt elképzelitek. Ádámot és Évát kiűzte Isten a paradicsomból, és Kerubokat állított őrként annak kapujába. Vétkezett az ember, ezért kiűzetett, hogy verejtékes munkával keresse kenyerét, hogy uralkodjon a férfi az asszonyon, az pedig epekedjen utána és fájdalommal szüljön gyermeket. Megszabta az emberek életkorát, és úgy látszott, hogy a kiűzetéssel együtt járt Isten haragja és eltávolodása az embertől. De hidd el, nem így volt. Isten csak azt akarta, hogy az igazi tudást ne szerezze meg teljesen az ember. Az embert az évezredek során mindig ez a hiányzó láncszem izgatta. Mindig kíváncsi volt, és a természete nem hagyta nyugodni a mai napig. Minden társadalom, minden nemzet, korszak azt akarta, hogy megszerezze, kitalálja az Igazi Tudást. Isten ezt az egyet nem adja, mert ez maga az Egység, ami a kiűzetéssel felbomlott, de a második eljövetelkor újra beteljesedik, ahol nem lesz többé halandóság, hanem örök élet, az Igaz Tudás kinyilatkoztatásával

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.