Vendég Isten Asztalánál

A Béke…lehetséges volna?

Isten szemében nincs lehetetlen, ha az ember elkötelezi magát mellette, és hajlandó áldozatokra, szembeszáll nap, mint nap a kísértésekkel, és megtanul kommunikálni vele, meglesz a békéje. A legfontosabb, mint már annyiszor elmondtam, az az, hogy hitet kell vallani, nem ímmel-ámmal, hanem be kell az életünkbe vonzani, mellé kell állnunk, ŐT kell szolgai módon keresnünk, becsülnünk, hittel megvallanunk. A szolgálat azt jelenti, hogy az Ő útmutatásait, jeleit követed a nap minden percében. Úgy, mint egy igaz jó barát segítő szavát megfontolod az ínség idején, úgy kell elfogadnod Isten akaratát az életedben. Ha már ég a tűz, meleg tőle a szíved, fény költözött beléd, akkor már nem lesz kérdéses, hogy őrizni fogod ezt a lángot, és így jön el vele együtt a békéd. Békesség lesz úrrá rajtad, ragyogni fog az arcod, szemed, és az emberek jönni fognak feléd, mert ők is ezt akarják majd megtapasztalni. Így szép lassan megtapasztalod, hogy ez az élet igazi nagy értelme, csodája, hogy az Isteni hatalom, – amit ne rossz értelemben vegyél – átveszi az uralkodását a szívedben, a démoni erők helyett. Így te is olyan hatalom birtokosa lehetsz, ami alázatos, tiszta, segítőkész. Ez a hatalom: a SZERETET HATALMA. A legfőbb hatalom, a legnagyobb erő, a békéd, a békességed.

Ez az ember legfőbb vágya, és ezt nagyon sokan nem tudják, csak vágyakoznak valami után, kergetik a mindennapjaikban a lehetőségeket, a boldogulásukat, a szeretetnek morzsáit keresik, mert éhesek, szomjasak a jóra, a békességre. Nem tudják felmérni, nem látják a jeleket, hogy Isten szól hozzájuk. Süket és vak az ember, földi boldogságot, nagy vagyont, sok elismerést, hatalmas karriert óhajt magának, görcsösen ragaszkodva a saját elképzeléseihez, miközben ez mind a sátáni erők hatalma, ami uralkodik felette. Soha nem lesz kielégítve így a szomja, soha sem fog jóllakni. Ehhez kell a segítség, hogy meglássák végre az emberek, hogy mi is az igazi üdvösség, békesség, és szeretet. Sok osztogatóra van szükség, lámpásra a sötétségben. Fény kell (kellene) az embereknek, hogy megláthassák magukat a tükörben. Eltorzult arcok sírnának vissza azokon, és úrrá lenne az emberen a kétségbeesés.

De most figyelj! Az embereknél a kétségbeesés egy nagyon negatív és rossz érzetet keltő fogalom, gyakran a betegséggel hasonlítják össze. Pedig nem így van. A kétségbeesett embernek van meg a legfőbb, legszükségesebb vágya és óhaja, hogy ne tovább, és változtatni akar az életén. Itt léphet be Isten az életébe az embernek. Itt van a kulcsfontosság, hogy Istent kérheti az ember egy jobb sors reményében, hogy annyi csalódás, kudarc után, végre fel tudjon állni, végre a saját sorsát odaadja az Istennek, hogy legyen végre változás. Ha Isten az emberek szívébe beköltözik, akkor és csakis akkor várható az igazi békesség, és pozitív változás. Addig nem! Addig örök küzdelem lesz az élet, addig hiábavaló dolgok, mulandó javak megszerzése lesz fontos és érdekes, amely javakat úgysem vihet tovább a lelkük. A lélek nem erre vágyik. Az ember lelke békességet, örömöt, biztonságot, szeretetet akar, és olyan felettest az Isten személyében, aki nem fogja  nap mint nap „rádönteni az asztalt” , nem fog hazudni, nem fog becsapni, aki gyámolít, segít, felemel, célt ad az embernek. És itt a nagy fogalom: CÉLT AD az ember kezébe a hite. Megváltozik a megtért ember gondolkodása, a lelke érezhetően szabad lesz, segítőkész lesz általa, új embereket fog megismerni, akik által új lehetőségek fognak az ember útjába kerülni, csak bíznia kell megtanulni. Ha így tesz, akkor új munka, új kapcsolat, új élet következik be, vagyis megteremtődik a béke és a békesség az emberi szívben. Ha megteremtődik, akkor soha többé nem fogja szomjazni a szeretetet. Fosztogatóból – Osztogatóvá válik, és beteljesedik a cél, amiért lejött a Földre (ez a karma, már beszéltem erről korábban). A sátáni erő pedig elbukik, és eltávozik az emberből örökre, ha kitart az ember a hite mellett. A cél egy. Az út sok, de csak egy vezet igazán az üdvösségre. A hitében vezérelt, alázatos, változtatni akaró, lélekben összetört embert az Isten befogadja, felemeli, és megmutatja azt a bizonyos nyílegyenes utat, amiről már sokszor letértünk, pedig magától értetődő lenne, ha azon indulnánk el és nem keresnénk újabbnál újabb kalandokat, nem hajtanának hamis vágyaink, hanem Istenre nézve, igaz hittel a célra figyelnénk, mert minden mást Isten megold helyettünk. Ez a békesség, meglátni a célt az isteni jelek, erők segítségével, és hagyni, hogy  Isten odavezessen.

Add át a kormányt, ülj át az anyósülésre, próbáld ki, bízz Istenben és hidd el csodás lesz az utazás. Csukd be a szemed, csak magadra figyelj, vezetnek, és békére lelsz, mielőtt célba érsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.