Vendég Isten Asztalánál

BETEGSÉG, Istentől elzárt szív

„Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal nem gyógyították.”

Mit jelentenek ezek a fenyítések?

A betegség bezárja a szíveteket és a kétségbeesés eltorzít mindent. Ilyenkor teszitek fel azt a kérdést, hogy: „Miért történik velem, és mért pont velem Istenem? Miért sújtasz le rám, mit tettem?”

Sajnos legtöbb esetben csak a kérdésig jut el az ember, és így bezárul a szív, elnémul a lélek. Ha már a betegség megjelenik, ott már egy figyelmeztetést küld Isten, hogy NE TOVÁBB, állj meg és gondold végig az életedet, mert nem jó felé haladsz. A betegség mindig a lelked kiáltása, mert nem jól érzi magát benned, menekülne, ágál ellened. A lélek, ha nem talál megnyugvást, nem talál gyógyírt a bajra, akkor elszáll az emberből, és ilyenkor következik be a halál állapota. Jó esetben ténylegesen meghal az ember, rossz esetben tovább él, de elkárhoztatott a sátáni erőknek.

Isten nem büntet, hanem csak figyelmezteti az embert a betegségekkel. Ha a betegség viszont súlyosabb mértékű, akkor ott nagyon messze került az ember a szeretettől. Ha nincs benned jó, nincs benned szeretet, nincs benned alázat, ha állandóan az emberi természet szerint akarsz élni, és hajhászod a javakat, akkor egy idő után kiüresedsz, megkeseredsz, és megtámadnak a betegségek. A betegségek mindig a lélek elhagyását jelentik. Olyan sok könyvetek van, ami a gyógyulásról szól. Minden könyvben az áll, hogy a test-lélek egy. Én is ezt mondom, de egy kicsi kiegészítéssel: a lélek egy a szeretettel, a test pedig a lélek tükre. Ha a lelked rendben van, akkor egészségesen élhetsz, elkerülnek a nyavalyák, ha az igaz utadat járod és nem zárod be a szívedet az elégedetlenséggel, a méltánytalansággal, a haraggal, a képmutatással, és az élvhajhászással. Az ember, mivel elfelejti a sok gond, baj, feladat közben, hogy van egy lelke, amire sokszor nem akar gondolni, mert azt feltételezi, hogy ha a lelkét „kiteszi”, sérül. Ezért inkább elzárkózik, mert: „jobb nekem nem tudni Istenről, jobb nekem harcolni nélküle, mert majd magam megoldom a problémáimat, nem kell a megfoghatatlan és a bizonytalan, nem is tudom, hogy létezik e valójában Isten.” E gondolat megszületése pillanatától megjelenik a betegség a testben, mert az emberi ego létrehozza, és ez az ego Isten nélküli. Ez az ego a sátán. Meg kell(ene) értenie az embernek végre, hogy nem az emberi hús-vér mivolta ő, hanem a lelke az embernek saját maga. A lélek élteti az embert, a test csak fizika, kémia. És itt van, hogy ha a lélek kiszáll a testből, ott felbomlik az egység, és beindulnak a rossz fizikai-kémiai folyamatok, kiüresedik szó szerint a test, és elkezd felbomlani a lélek hiánya miatt.

Isten ki tud nyomni minden gennyes sebet, be tudja kötözni a hibákat és bűnöket, olajjal keni be a testet, és meggyógyítja azt, ha az ember a lelkét meg akarja menteni és vissza akarja vezetni hozzá, ha hajlandó a jóra, és kész újratervezni az Isteni gps-el. Isten vissza tudja adni az embernek a lelkét, és meg tudja gyógyítani a testet, ha az ember nem tiltakozik, nem vonakodik megcselekedni az életében a jót. Isten a szeretet energiáival gyógyít, teszi helyére a hibákat, rendezi el az ember életét, oldja meg a problémáit, de csak akkor, ha az ember befogadja és megtartja magában a változás igényét, a szeretetet, és a jóra való hajlandóságát a hite által. Az Istentől elzárt szívbe nem csepegtethető a szeretet olaja. A hit, az alapja ennek a gyógyulásnak, hogy kinyissa az ember a bezárt kaput Isten felé, és elfogadja az ember, hogy a gennyel teli sebeket, a szeretet olajával meg lehet gyógyítani, ha elhiszi, hogy meggyógyulhat, és azt is elfogadja, hogy nincs más lehetősége a gyógyulásra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.