Vendég Isten Asztalánál

BIZALOM, BIZAKODÁS

ISTEN TUDJA, hogy mire van SZÜKSÉGE az embereknek. De az ember a természetéből adódóan mindig többet és többet kíván abból, amire szüksége lehet.

Kérlek, magyarázd meg, hogy mit jelent az Istenbe vetett hit, bizalom? És hogyan kellene az embernek bizakodnia, hogyan fejlesztheti ki magában a bizakodást Istene felé? Mi is a bizalom az Isten szemében, miért van meg mindig az emberek felé a bizalma? Az emberek pedig miért fordulnak el a feltétel nélküli bizalomtól, miért nem követik, vagy egyszerűen csupán félünk az ismeretlentől? Hogyan adhatja oda magát az ember olyasminek, amit nem maga tervez előre. Bizalom a bizonytalanhoz?

Hiszen emberek vagyunk, mindenki tervezi az életét percről percre…, bizalom…, de ha nem látom a célt sem az eszközt, akkor olyan megfoghatatlan az egész bizakodás.

Vagy csak engedjem, hogy vezessen a bizakodás….?De hova vezet, és mi az ára a „vak” bizalomnak?

Ti emberek félre értitek a fogalmat. Nektek már gyanús az az ember, aki bizalommal fordul embertársaihoz, mert azt gondoljátok róla, hogy biztosan érdekből teszi és valamit akar tőled. A feltétel nélküli bizalom nem kér, és nem kuncsorog. Az van és kész. Az jár és kész. Ti emberek féltek bizalmasnak lenni, mert azt hiszitek, hogyha valakivel bizalmaskodtok, akkor ti magatok sérültök, mert a gyengeségeteket áruljátok így el. Mert általában akkor fogadja bizalmába az ember a másik embert, ha valami probléma, baj adódott az életében. Féltek megnyílni. A másik nagyon jelentős hiba, hogy fordítva is így áll, vagyis ha valaki veletek bizalmas dolgokat oszt meg. Már a beszélgetés közben általában felmerül a másikban a kérdés, hogy: “ezt most vajon miért mondja el nekem?” Már ott valami hamisságra gondol az ember ahelyett, hogy figyelne arra, aki bizalmába fogadta.

Érzed ezeknek a súlyát? Érted?

Nem lehet ma az embereknek sok bizalmasa, vagyis a ti világotokban ez igen ritka kiváltság. Ez nagyon szomorú, mert magányosak vagytok. De az még szomorúbb, hogy inkább vagytok magányosak, mint hogy építenétek a bizalom-hidakat egymás között. El vagytok szigetelve egymástól.

Ugyanez igaz Istenre is. Az igazi istenfélő ember nem fél a bizalomtól, sőt élvezi annak gyümölcseit. Mert a bizalom olyan dolgot hozz az ember szívébe, ami arra készteti, hogy még jobban odaforduljon Istenéhez. A bizalom a szeretetből fakad, és az emberek között azért nem működik, mert nincs szeretet bennük. Elveszett a feltétel nélküliség.

Azért beszéltem ennyit az emberek világáról, hogy most arról tudjak szólni, hogy Isten nem vár el semmit cserébe csak egy dolgot, azt hogy feltétel nélkül szeressék. Isten terve az emberrel a szeretet terve, benne nem lehet csalódása az embereknek. Nincs olyan kívánság, amit ha kér az ember, azt Isten ne adná oda neki, cserébe a bizalmáért.

A bizalom nem vak, hanem elhatározás, cél, kitartás, hit a jóban. Isten nem azt kéri az embertől, hogy dobjon el mindent az addigi életétől és ne tegyen semmit, csak bizakodjon. Ez butaság lenne. Isten azt kéri, hogy a jóban bizakodjon az ember, és tegye cselekvővé a hitét. Mit jelent ez? Azt, hogy higgyen a szeretetben, a jóságban, legyen reménye, hite abban, hogy megváltoztathatja az életét Istennel, ha fogja az adást odafentről, mivel Isten küldi a jeleket, csak az embereknek újra meg kell tanulniuk meglátni és befogadni azokat.

A célt emlegetted még. A cél minden embernek mást jelent, pedig minden embernek egy célja kellene, hogy legyen. Ez pedig a hazatalálás a mennyei hazába, ahonnan jött minden ember. Ami pedig a földi célokat illeti, sajnos azt kell mondjam mindegyikre, hogy céltalan és hasztalan, csak ideig óráig elégíti ki az embert. Minden ilyen földi cél hiába való, főleg akkor, ha rossz eszközöket használnak fel, hogy elérjék a kitűzött ábrándokat. Rossz felé megy a világ, és azt kell, hogy mondjam, a rosszul felhasznált célok miatt. Eltérítette magát az ember, és nem hajlandó visszafordulni. A bizalom erről szólna, a visszafordulást segítené elő, a megbánást, a bűnök elhagyását, a korrigálás lehetőségét, a feltétel nélküliséget.

A bizalom nem kérked, nem álnok, nem érdekből van, sem nem kényszeríthető. Isten az ember felé természetes és feltétel nélküli bizalmat ápol, de az ember fél ettől, megijed, bizalmatlanul kérdez és retteg attól, hogy mi lesz, ha gyengének mutatja magát. Ezt azért mondom, mert az ember inkább kesergésből bizalmas, az örömöt harsányan, üvöltve, kérkedve adja közre, mígnem a bizalmas beszélgetés inkább a bajban lévők eszköze, amikor segítség kell. A cél itt is a hazatalálás a lelkünkhöz. A bizalommal célt keresünk, hiányt pótolhatunk, valamit akarunk megtalálni, és ez minden esetben a hazatalálás Istenhez. Nincs mód és lehetőség ahhoz, hogy más legyen a bizalmasunk, mint Isten. Ő a legfőbb bizalmasa az embernek, mivel az Isten teremtette az embert, és így csakis az Isten tudja, hogy mire van szüksége a gyarló embereknek. Vagyis ISTEN TUDJA, hogy mire van SZÜKSÉGE az embereknek. De az ember a természetéből adódóan mindig többet és többet kíván abból, amire szüksége lehet. Ez van a bizalommal is. Isten feltétel nélküli bizalommal fordul az ember felé, mígnem az ember állandóan ígérget, könyörög valami jobb iránt, és nem elégszik meg azzal, amije van, és ami a legfontosabb, az az, hogy ígérget, de nem teljesít, nem tartja be az ígéretét. Az Isten viszont betartja a Szeretet Ígéretét. Ugye milyen egy irányba fúj a szél? Nem lehet az embereknek megmagyarázni a bizalom szót, mert mint már mondtam, nincs bizalom köztetek. Felszínesek a kapcsolataitok, kihűlt érzések után kapaszkodtok, nem találjátok a szeretet-morzsákat, és csak fosztogattok. Pedig Isten szeretet-morzsáit folyamatosan hullatja rátok, mint a záporesőt, de csak akkor veszitek észre, mikor valami sérelem, baj, kétségbeesés lesz rajtatok úrrá. Majd ha Isten eloszlatta a sötét fellegeket a fejetek felől, újra valami mást kerestek, görgettek magatok előtt, elfelejtve Istennek tett ígéreteiteket. De ellenben az ellenségeitekkel, Isten ekkor is szeret benneteket, és a javatokat akarja. Egy irányba fúj a szél, mert a bizalom nem érdem dolga, ismerős a mondás? Tegyetek jót magatokért, tanuljatok bizalmat az Istentől, és csipegessétek fel a szeretet-morzsákat amiket ad nektek folyamatosan, és igyatok a záporeső életet adó vizéből. Tanuljatok meg hinni, mert Isten az igazi tanítómester, akihez érdemes bizodalommal odafordulni, és érdemes megtapasztalni az Isteni Szeretetének és Gondviselésének kegyelmi ajándékait.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.