Vendég Isten Asztalánál

Egyenlőek vagyunk Isten előtt

Egyenlőség, Testvériség, Becsület. Ez a világ esélye!

Isten előtt mindenki egyenlő, és lelke mélyén minden ember jó, mert jónak született a Földre. Isten előtt mindenki tiszta és feddhetetlen. Azonban a földi lét tele van fertővel, hamis illúziókkal, vágyakkal. Csúnyán eltorzulhatnak az emberek kívánságai, vágyai akkor, ha nincs iránymutatás, és igény arra, hogy a jót kövesse. A sátán mindig csillogós, pompás paripán érkezik, és elhiteti e gyenge, halandó emberrel a hamisságot, és bele költözik így a bűn az emberek szívébe, és eltorzíthatja a hatalom, hazugság felé. Minden ember elérkezik a szakadék szélére, ahol a Sátán felkínálja neki az örök boldogságot, ha érte leveti magát az ember a mélybe. Jézust is megkísértette ugyan így, de Jézus ellent tudott mondani a csábításnak. Az igazi és örök pusztulás az, ha behódol az ember a sátánnak, és elhiszi annak fondorlatosságait. Ha az ember meglátja a fényt, de a bűn kötelékéből vonakodik kilépni, az azt jelenti, hogy nem szereti a jót, a tiszta fényt, nincs igénye a világosságra, mert lelepleződik addigi életének minden fondorlatossága, és: ”akkor mi lesz?” kérdésre csak a szégyenkezésre tud gondolni, és inkább nem lép, mert neki fontosabb az, hogy az emberek szemében, gőgös, hatalmas, elismert maradjon, és nem számít neki az, hogy a legkisebb jó cselekedet felér a legnagyobb kiváltságokkal. A sötétség gőgje jobb neki, kényelmes, és sajnos örökre lezárja kezeit a bűneinek bilincse, „és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.